Szuperérzékeny típusok

Különböző típusú szuperérzékenyek

A szuperérzékenységben nagyon sokat segít, ha meghatározzuk milyen típusba tartozunk, az alábbi leírás a beazonosításban segít.

    Amikor egy szuperérzékeny ember először szembesül a szuperérzékenység fogalmával, általában egy hatalmas AHA élményt okoz, sok-sok apró részlet értelmet nyer az életében, amikről eddig azt hitte, hogy nagyon fura és kilóg miattuk a sorból. Persze van, akit a „mássága” nem visel meg, támogató környezetben nő fel, ahol a lehető legtermészetesebben kezelik az idegrendszerének túlkapásait.

Azért nem ez a jellemző, inkább az, hogy rögös út vezet a felismerésig. A felismerés sem oldja fel a további problémát, hogyan kommunikáljuk ezt kifelé, a „normálisak” felé? Tapasztaltátok már biztosan, hogy nagyon vegyes a fogadtatás. „Ja, te így hívod a szeszéllyességedet?” „Akkor most már értem, hogy miért kell melletted úgy járkálni, mintha tojáshéjon lépkednénk!” „Ez megmagyarázza, hogy miért vagy olyan beszari.” Ezek elég sarkított megjegyzések és nem egy elfogadó, támogató közegnek a visszajelzései, mert hát nem az a jellmező, hogy elfogadó, támogató közeg vesz minket körül. A hangunkat azonban hallatni kell ennek ellenére is, el kell mondanunk, hogy itt vagyunk és érdemes ránk figyelni. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan tesszük. Erőtlenül, fülünket-farkunkat behúzva, szinte bocsánat kérően, vagy büszkén, mert ez egy szupererő, ami által mi többek vagyunk az átlagnál!

Ahhoz, hogy megfelelő fellépésünk legyen, tisztában kell lennünk a szuperérzékenységünk mibenlétével, hogy nem csak egyféle szuperérzékeny ember létezik, hanem itt is széles a spaletta és megtalálható mindenféle típus. Erről hoztam nektek összefoglalót. Ez csak pár típus, biztosan van még számtalan és persze ezeknek a variációi. Ami miatt fontosnak tartom tisztázni a különbségeket, az az, hogy egyes típusok teljesen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezhetnek.

1.      Pszichomotoros

Ők azok az emberek, akiknek megerőltető egyhelyben állni, kihívást jelent mozdulatlanul ücsörögni. Szinte mindig jár a kezük, vagy a lábuk. Mostanában az ilyen típusú gyerekek gyakran kapják a hiperaktív diagnózist, régebben csak szimplán fegyelmezetlennek titulálták őket és állandóan valami büntetést kaptak.  (Egyébként minden hiperaktív gyerek szuperérzékeny is egyben.) Ha várakoznak, elkezdenek dobolni az ujjaikkal, általában nagyon gyorsak, szeretik próbálgatni, hogy másokhoz képest mit bírnak fizikálisan. Lehet, hogy nagyon beszédesek is. Gyerekkorukban gyakran hallották a következőket:  „Ne légy olyan szeles!”  „Maradj már nyugton!” „Miért nem tudsz megmaradni egyhelyben?” „Mindenhez van valami hozzáfűzni valód?”

Energiatöbbletüket aktív, intenzív fizikai munkával, sporttal tudják levezetni és kreatív energiává alakítani. A dobolás is kiváló stresszoldó számukra. Idegeskedésükben hajlamosak lehetnek a körmüket, hajukat rágcsálni. Felnőttként munkamániájuk túlságos versengésbe csaphat át.

2.      Kifinomult érzékű

Ők azok, akiknek mind az 5 érzékszerve nagyon kifinomult, minden pillanatot képesek úgy megélni, mintha kaleidoszkópszerű érzékszervi Csodaországban lennének. A különböző zenék heves érzelmeket és hangulatokat váltanak ki náluk, az erdőben megbabonázva sétálnak a látványtól telítődve, biztosan szeretik a kulináris élvezeteket, a bőrük úgy reagál az érintésre, mintha áramütés érné őket. Ők azok, akik képesek bepisilni a csiklandozástól. A szaglásuk vetekszik egy vadászkutyáéval. Nekik minden picit több, mint ami. Mindennek van spirituális tartalma.  Minden apró változást észrevesznek, legyen ez külsőség, vagy egy lelki rezdülés.  Kisgyerekként gyakran válogatósak, mert nem csak az ízeket érzik intenzíven, de fontos nekik az étel állaga, látványa is. Nagyon könnyen kifáradnak, mert hihetetlen módon túlstimulálja őket az ingergazdagság. Egy átlagos program, mondjuk valamilyen múzeum meglátogatása is lehet kimerítő, ha tömeg van, termenként váltakozik a fény erőssége és rengeteg a látnivalóhoz, interaktív elemek is kapcsolódnak. Iskolásként könnyedén ment nekik a verselemzés, nem okozott nekik nehézséget, hogy asszociáljanak. Az ő gyerekkori hívó mondataik: „Gyere már, nem érünk rá bámészkodni!” „Miért vagy ennyire finnyás, nincs is semmi baja, edd meg nyugodtan?!” „Hogy-hogy nem tudsz aludni az óra kattogásától/tücsök ciripeléstől?” „A címkét már kivágtam a nadrágodból, még mindig szúr valami?”

Felnőttként a kiegyensúlyozatlan, kiforratlan személyiségű kifinomult érzékelők gyakran menekülnek valamilyen érzéki tevékenység túlzásba vitelébe, legyen szó ételről, vagy a szexről.

3.      Agyalós

Vagy kérdésfeletevőknek is nevezhetnénk őket. Ha szembe találkoznak egy problémával, elsőként ízekre szedik, minden lehetséges információt begyűjtenek, kombinálnak, összehasonlítanak, majd a lényegre tapintva, hiba után kutatva felteszik a kérdéseiket. Nagyon erős igazságérzetük van, melyet nem képesek háttérbe szorítani. Belső iránytűjük nagyon erősen működik, morális kérdésekben ahhoz igazodnak. Kevésbé számít nekik mások véleménye, ezért is és a túlzott agyalás miatt, nehezebben kapcsolódnak másokhoz. Úgy vélik mindenki felelős a világ sorsának alakulásáért és mindenkinek tenni is kellene a jobbá tételéért. Gyerekként gyakran kerül konfliktusba az igazságérzete miatt.  Ők azok a gyerekek, akiknél a kérdezős korszak akkor kezdődik, amikor megtanulnak beszélni és nem ér véget, folyton kérdeznek és még kérdeznek és amikor már azt hitted mindent megválaszoltál, még mindig van valami, amire kíváncsiak. Képesek leheveredni és hosszasan, áhítattal nézni, ahogy a kisautó kereke gurul és közben a fejükben szinte hallhatóan cikáznak a gondolatok, aztán egyszer csak kérdeznek valamit a lendkerék működéséről, amitől megdöbbensz. Ők azok a gyerekek, aki valóban felismerik és meg tudják különböztetni a szürke szín ötven árnyalatát. Az is lehet, hogy dadognak, mert a gondolataik gyorsaságát nem tudják beszéddel lekövetni. Tipikus mondatok: „Értem, hogy igazad van, de nem kell ennyire ordítani!” „Ne sírj, megihatod az üdítődet, nem a te palackodtól fulladnak meg a bálnák!” „ Nem tudom, nem tudok minden kérdésedre válaszolni, nem vagyok szakértő!” „Hogy érted, hogy nem csináltad, amit az óvó néni mondott, mert szerinted nem helyes?” Felnőttként belőlük válhatnak azok a mérnökök, akik terveikkel megkönnyítik az emberek életét. Azonban nagyon vigyázniuk kell azzal, hogy mennyire kritikusak másokkal és saját magukkal, nehezen küzdenek meg a perfekcionizmussal.

4.      Fantáziadús

Biztosan te is ismersz ilyen embereket, akik állandóan firkálnak, ha toll, vagy ceruza akad a kezükbe.  Figurák, szófoszlányok jelennek meg a papíron. Csodálatos világ van a fejükben, amit ha felismertek és képesek kifejezni mások számára is, gyakran művészi alkotás születik belőle. Amit a valóságban észlelnek gyakran drámaian és költőien tudják megjeleníteni. A fantázia világuk annyira gazdag, hogy fájdalmas lehet számukra a valóság unalmassága. Heves érzelmeik hirtelen csapnak át álmodozásba, így könnyen elszakadnak a valóságtól. Minden izgalmas számukra, ami képzeletbeli világokba kalauzol, legyen szó egy képről, történetről, játékról vagy filmről. Nagyon nehezen tűrik a monotóniát, unalmasnak találják a hosszas előadásokat, megbeszéléseket. Gyerekként nagyon félősek lehetnek élénk képzelő erejük miatt, a sötétben megelevenedik számukra minden tárgy. Ők azok, akikre a tanító néni rászól, hogy „Hová kalandozott már megint el a figyelmed?” Az anyukájuk bosszúsan kérdezi: „Miért firkáltad össze az tankönyveidet?” „A tésztaszűrő nem lovagi páncél sisak, hozd vissza!” „Tudom, hogy szeretsz olvasni, de átmehetnél a barátodhoz!” Szerencsés esetben felnőttként kamatoztatni tudják munkájuk során a rendkívüli képzelőtehetségüket művészi, vagy ahhoz közeli pályán, ha más nem úgy, hogy előadóként nagyon jó példákkal tudnak szemléltetni egy-egy helyzetet. Vannak azonban, akik nem képesek megtalálni a való élet és a fantázia világ közötti kapcsolatot, ezért annyira elnyomják magukban ezt az adottságot, hogy csak a virtuális valóságban merik megmutatni. Számukra a való élet gyakran nagyon nyomasztó és könnyen lesznek depressziósak. Nehezen élik meg a pillanat szépségét, a jelent, úgy tűnhet a külső szemlélőnek, hogy semmi sem hozza izgalomba őket, vagy hogy folyton elégedetlenek.

5.      Az érzelmes

Minden szuperérzékeny embernek erős kapcsolata van az érzelmeivel.  Ezt is lehet azonban még fokozni, az érzelmes szuperérzékenyek érzelmei olyan hevessé válnak, hogy fizikális tüneteket is okoznak. Ők azok, akiket szó szerint fejbe kólint, szíven üt és hasba rúg, hogy mások mit mondanak. Egy kényelmetlen szituációban azonnal izzadni kezdenek, vagy elvörösödnek. Rendkívül empatikusak, mert tükör neuronjaik, amik azért felelősek, hogy kapcsolódni tudjunk a környezethez, átlag feletti aktivitást mutatnak. Ezek a neuronok felvillannak az agyban, amikor felismerik másoknak a viselkedését, ha bántó dolgot tesz, vagy mond ezeknek köszönhetően érezhetik a fájdalmat, amit okoz. De ezek a neuronok teszik lehetővé, hogy a kisgyerekek sok mindent megtanuljanak, pusztán az által, hogy figyelik a környezetükben élő embereket és leutánozzák a cselekedeteiket. Tehát az ilyen típusú szuperérzékenyek, gyermekként nagyon korán önállóvá válnak, vagy úgy gondolják, hogy valamit már egyedül is tudnak. Az idegsejtek fokozott működésének köszönhetően képesek a reklámon elsírni magukat, ha a zene és a látvány összhangban van és az érzelmekre hat. Biztos, hogy nem szeretnek félelmetes filmet nézni, vagy könyvet olvasni, mert még napokkal később is a hatása alatt állnak. Rendkívüli érzelmi hullámvölgyeket képesek megélni, akár egy napon belül, ez sokszor fárasztó a környezetüknek, ezért szeszélyesnek titulálják őket. Gyermekkori tipikus mondatok a felnőttek részéről: „Nem kell mindent magadra venni, ne légy annyira sértődékeny!” „Örülök, hogy ilyen vidám vagy, de nem kellene a föld fölött repdesni, mert nagyot fogsz zuhanni!” „Rajtad aztán nem lehet kiigazodni!” „Hagyd már abba a hisztizést nem bírom elviselni!” Jó esetben mire felnőnek megtanulják, hogy hogyan képesek szabályozni az érzelmeiket. Ha ez nem történik meg nagyon nehezen alkalmazkodnak az új helyzetekhez, ennek eredményeként még fokozottabban élik meg az élményeket, az érzelmi skálájuk az eksztázistól az öngyilkos depresszióig terjedhet. Hajlamosak lesznek az emésztőrendszeri megbetegedésekre, főleg, ha nem tudatosak abban, hogy érzelmeik mennyire hatással vannak fizikai közérzetükre. 

6.      Az orchidea gyerek  

Ők azok a szuperérzékenyek, akik egy különleges génnel születtek, ami Bruce Ellis professzor szerint megkülönbözeti őket a többi gyerektől, akiket pitypangnak nevezett. A legtöbb gyerek képes túlélni, sőt boldogulni bármilyen körülmény között, akár a pitypang, ki tud nőni a járda repedésiből is. Ezzel szemben az orchidea gyerekeknél a felnőttkori boldogulást erősen befolyásolja a gyerekkor, hogy mennyire elfogadó és támogató légkör veszi körül őket. Ha igen, akkor tündöklő és tehetséges felnőttekké cseperednek, akik boldogan válnak a társadalom produktív tagjává. Ellenben, rossz körülmények között, ha szidalmazzák, elutasítják, netán bántalmazzák őket, bármilyen tehetségesek is, a társadalom peremére sodródnak, gyakran alkoholista, vagy drogos válik belőlük. Nehéz ehhez hozzáfűznöm valamit, gyerekkori tipikus mondatokat írnom. Ha szuperérzékeny vagy és van gyermeked, akiről úgy gondolod ő is az, nézz mélyen a szemébe, lásd meg benne a szupererőt és bátorítsd, attól függetlenül, hogy ő pitypang, vagy orchidea-e.

Bennem csak az a kérdés merül fel, hogy mi van a sok-sok állami gondozott gyerekkel? Minden tiszteletem és imám a tisztességes és elhívatott gondozóiké.

Azáltal, hogy te látod, milyen típusba tartozol a problémáid kezelése is sokkal egyszerűbb lesz. Ha magadra ismertél egy vagy több típusban és szeretnél bővebb információt róla kövesd a Facebookon a posztjaimat.